A Goethe-szoba vendégkönyvének három kötete

A Goethe-szoba fennállásának 50 éve alatt háromkötetnyi vendégkönyvbe gyűltek a látogatók bejegyzései. Az első kötet 1905. június 2-án, a második 1931. november 23-án telt be, a még ép kiállítás utolsó vendégének beírása 1943. április 1-jéről származik

A második kötet egyik oldala verses-rajzos bejegyzéssel 1916. június 26-áról, a szászországi Fritz Wimmer tollából
A vendégkönyv első kötetének első oldala – jeles aláírások a Goethe-szoba 1896. május 31-ei ünnepélyes megnyitásáról

Goethe tisztelői többnyire nevüket, lakhelyüket és látogatásuk időpontját örökítették meg, akadtak azonban olyanok is, akik verssel vagy rajzzal tisztelegtek a költőfejedelem emlékének.

A Goethe-szobát hétfőn, szerdán és pénteken délelőtt 10 és 12 óra között díjtalanul lehetett látogatni, más napokon délelőtt egy korona – kedvezménnyel 50 krajcár – belépőt kellett fizetni. A katalógus 30 krajcárba került.

A gyűjtemény 1986. május 31-i ünnepélyes megnyitójáról már másnap terjedelmes cikkben számolt be a Der Pester Lloyd. A híradásból megtudhatjuk, hogy a különleges eseményen a politikai és tudományos elit név szerint felsorolt fontos képviselői mellett “a társasági élet számos előkelő hölgye is megjelent”.

Az első kötet második oldala, egyebek között “a társasági élet előkelő hölgyeinek” aláírásaiva

Az emlékkönyv első aláírója a megnyitó napján a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) I. osztályának elnöke, Zichy Antal író és politikus, Zichy Mihály festőművész bátyja volt. A magyar főrendiház és a Kisfaludy Társaság tagja ekkortájt fejezte be Széchenyi István grófról írt életrajzát, kinek fia, Széchenyi Béla földbirtokos, földrajzi utazó, kora egyik legeredményesebb Kelet-Ázsia expedíciójának megszervezője lett a vendégkönyv második bejegyzője. Őket a jelen lévő országgyűlési képviselők, akadémikusok, írók, egyetemi és gimnáziumi tanárok, orvosok, jogászok és művészek egész sora követette.

 A társasági élet előkelő hölgyeit egyebek között Elischer Gyuláné, Goldzieher Vilmosné, Özv. Jurenák Aurélné, Jurenák Eszter, Heller Ágostné Bolberitz Georgina, Dr. Janny Gyuláné Zlamál Gizella és Minna Grill képviselte aláírásával az első kötet második oldalán többnyire férjük társaságában.

A következő fél évszázad több ezer bejegyzését a harmadik vendégkönyv végén a feltehetőleg klasszikus műveltségű, kibetűzhetetlen nevű szovjet gárdaőrnagy – a harcok miatt kimenekített és bombatalálattól sújtott Goethe-szobában – ezzel zárja 1945. május 5-én: “sajnos nagyon szegényes a Goethe-kiállítás”.

A vendégkönyv harmadik kötetének utolsó oldala a kibetűzhetetlen nevű szovjet gárdaőrnagy 1945. május 5-én kelt bejegyzésével

szöveg: Dr. Nagy Márta

Magyar Goethe Társaság

A Goethe-szoba vendégkönyvének első oldalain az 1896. május 31-ei ünnepélyes megnyitón résztvett előkelőségek aláírásai olvashatók

A vendégkönyv első kötetének első oldalán Zichy Antalt(1823-1898) és Széchenyi Bélát (1837-1918) sorrendben a következő nobilitások bejegyzése követi:

Szász Károly (1829-1905) református püspök, író és műfordító, a Kisfaludy Társaság tagja, Goethe verseinek egyik első fordítója volt, 1898-tól ő követte Zichyt az elnöki poszton.
Szily Kálmán (1838-1924) fizikus-nyelvész, műegyetemi tanár 1889-től az MTA főtitkára volt.
Vadnay Károly (1832-1902) író volt és újságíró, a Kisfaludy Társaság és az MTA tagjaként előkelő szerepet játszott a főváros társadalmi életében.
Vécsey Tamás (1839-1912) jogász-egyetemi tanár, az MTA tagja és országgyűlési képviselő, ifjú korában Eötvös Loránd nevelője volt.
Dr. Schwicker J. H. (1839-1902) főgimnáziumi tanár és országgyűlési képviselő,
Léderer Á[brahám] (1827-1916) pedagógus és tanügyi író, az országos nőipari egyesület egyik alapítója és a szünidei gyermektelepek meghonosítója volt.
Dr. Szilágyi Albert (1851-??) német-francia szakos gimnáziumi tanár Elischerhez hasonlóan Eperjesről származott,
Prém József (1850-1910) író és műfordító, nevelő volt Perczel Mór honvédtábornok házában,
Dr. Goldzieher Vilmos (1849-1916) egyetemi magántanár és gyakorló szemorvos, az orientalista Goldzieher Ignácz unokabátyja volt.
Nagy Jenőről annyit lehet tudni, hogy magántitkár Budapesten, és a Magyar Goethe Társaság elődjeként számon tartott “Zwanglose Vereinigung von Literatur- und Kunstfreunden” tagja.

Az első kötet második oldalán a társasági élet előkelő hölgyeit egyebek között Elischer Gyuláné, Goldzieher Vilmosné, Özv. Jurenák Aurélné, Jurenák Eszter, Heller Ágostné Bolberitz Georgina, Dr. Janny Gyuláné Zlamál Gizella és Minna Grill képviselte aláírásával. Ezután többek között még a következő nevek találhatóak:

Rattner Mihály (1843-1922) esperes-plébános, 1894-től szentszéki ülnök,
Prof. Dr. Janny Gyula (1842-1816) sebész, a Vöröskereszt kórházának megalapítója és 1884-től igazgatója, a magyarországi ápolónőképzés megszervezője volt.
Bertha Sándor (1843- 1912) zeneszerző, zongoraművész és zeneíró Párizsban élt,
az eperjesi születésű Burchard-Bélavary Konrád (1837-1916) malomigazgató, gazdasági szakember volt a főrendiházba 1885-ben kinevezett első tőkések egyike, a magyar és lengyel emigránsokról 1848-49-es szabadságharc utáni sorsáról szóló, A törököknél című nevezetes könyv szerzője.