A budapesti gyűjteményben számos Goethéhez és a Goethe-korhoz kapcsolódó nyomtatvány található. Egy részüket maga Elischer szerezte be, egy másik részük azonban 1896 után ajándékozás vagy vásárlás révén került a gyűjteménybe. A különösen értékes díszkiadások után a költőfejedelem műveinek idegen nyelveken kiadott fordításai voltak a hajdani Goethe-szoba legbecsesebb darabjai.

Több francia, olasz és angol fordítás mellett egy igazán különleges kötettel is büszkélkedhet a gyűjtemény: az Iphigenia Taurisban 1861-ben megjelent újgörög kiadásával (Goethii: Iphigenie Graece. Berolini apud Weidmannos MDCCCLXI / MTAK 397.083). Az Iphigenia-dráma magyarul 1832-ben, Goethe halálának esztendejében jelent meg a költő-püspök Kis János (1770-1846) fordításában. Ez volt a németül 1786-ban kiadott mű első magyar nyelvű fordítása. Kis János a magyar tudós körökben a Goethe-kultusz kezdeményezőjeként ismert költő és nyelvújító Kazinczy Ferenc (1759-1831) tanítványa volt. Kazinczy Bécsben látta az Iphigeniát 1805-ben, és a darab hírét elragadtatással hozta Magyarországra. 1814-ben még egy fordítástöredéket is készített, ám a teljes fordításra nem mert vállalkozni, erre Kis Jánosnak adott megbízást. Kis lelkiismeretes, irodalomtörténetileg fontos, irodalmi szempontból azonban kevéssé jelentős munkát végzett. A ma is használt fordítást Babits Mihály készítette 1930-ban.

Goethe életében három magyar fordítása is készült Az ifjú Werther szenvedéseinek: Kissolymosi Simó Károly és Koszta József műve meg is jelent nyomtatásban¹, Bölöni Farkas Sándoré azonban kéziratban² maradt. Mindhárom fordító a Goethe-mű 1774-es első változatát vette alapul, jóllehet a második, az 1787-es átdolgozott kiadás volt az, melyet olvasván Werther-áhítatban égett Németország és egész Európa. Az átdolgozott kiadás magyarul Az ifjú Werther keservei címmel 1864-ban jelent meg a fiatalon elhunyt költő, Bajza Jenő (1840-1863) fordításában. A kötetet Elischer természetesen azonnal megvásárolta gyűjteményébe.

Goethét Itáliában, abban az országban, ahol Iphigenia-drámáját befejezte, a „Werther költőjeként” tisztelték. Itáliai utazás című művének magyar fordítása Elischer halála után, a fordító ajándékaként került a budapesti gyűjteménybe. Bálint Aladár (1881-1924) a „Nyugat” kritikusa és novellistája volt, 1922-ban megjelent fordításában ott olvasható a Magyar Tudományos Akadémia Goethe-szobájának szentelt ajánlása.

szöveg: Simon-Szabó Ágnes
Szegedi Tudományegyetem

Az Iphigenia Taurisban első magyar fordításának egy későbbi kiadása
Az 1864-es magyar Werther borítója
A Werther 1864-es magyar kiadásának címlapja
Fordítói ajánlás az Utazás Itáliában 1922-es magyar kiadásában
¹ Az ifjú Werther gyötrelmei. Fordította Kissolymosi Simó Károly. Pest, 1823 
(modern kiadása: 1975) ill. Az ifjú Verther' gyötrelmei levelekben.
Fordította az eredeti kiadásból Koszta József. Esztergom, 1827

² Bölöni Farkas Sándor: Az Ifju Werther Gyötrelmei (1818) – kéziratban, kiadás alatt