Weimari út. Goethe kézirajza, 1776-1777

A gyűjteményben három eredeti Goethe-rajz található. A két korábbi ismeretlen tulajdonból került Elischer Boldizsárhoz. A legrégebbi, az 1776-1777 körül készült Weimari út című ceruzarajz vázlatosan ábrázol egy folyóparti tájat.

Az időrendben következőt, a minden bizonnyal Goethe itáliai útja során készült, tizenkét (396-408-ig számozott) kis szénrajzot egy lapon ábrázoló művet sajnos az idő túlságosan kikezdte ahhoz, hogy fákon és a 400-as számot viselő képen ábrázolt viadukton kívül mást is egyértelműen beazonosíthassunk rajta.

A harmadik rajz Az Eger melletti Kammerberg címet viseli. Egy hegyoldalt ábrázol, melynek tetején kanyargó út vezet fel egy kilátóhoz hasonlító épülethez. Az út mellett jobbra kisebb kőfejtés látható három dolgozó férfival.

Goethe kézirajzai itáliai útjáról
Az Eger melletti Kammerberg. Goethe kézirajza, 1808

A jobb alsó negyedet az a kráterszerű kőfejtő tölti ki, melynek törés- illetve rétegvonalai Goethe figyelmét a hegyre vonhatták. Ez a tusrajz a csehországi Eger közelében fekvő Kammerberg, másképp Kammerbühl nevű dombot (ma: Komorní Hůrka, Csehország) ábrázolja északkeleti oldaláról.

A geológia iránt intenzíven érdeklődő Goethe tizenkilencszer járt itt, a rajz 1808-ban, első látogatása során készült. Goethét elsősorban a Kammerberg keletkezése foglalkoztatta: a rajz annak a sorozatnak a része, mely a vulkanisták és neptunisták közti vitában először az előbbiek, később az utóbbiak álláspontját hivatott alátámasztani.

Ugyanez a témája a gyűjteményben is megtalálható Az Eger melletti Kammerberg című tanulmányának, valamint a Napi és éves füzetekben készült egyes feljegyzéseinek.

Goethe Az Eger melletti Kammerberg című tanulmánya a budapesti gyűjteményből

A rajzon olvashatjuk Gustav Schueler jénai bányatanácsos kézjegyét és a rajz eredetiségét igazoló sorait. Az ő tulajdonából került a darab az Elischer-gyűjteménybe, hasonlóan a gránitról írt autográfhoz.

Goethe 1819-ben is járt a környéken. A közelben fekvő Kobes-malmot kétszer is megemlíti ekkor keletkezett beszámolójában, amely a budapesti gyűjtemény egyik autográf darabja.

A budapesti rajzokhoz hasonló, többnyire kommentárokkal is ellátott tájképek láthatók a Goethe huszonkét rajza 1810-ből című, a Weimari Goethe Társaság gondozásában 1888-ban megjelent könyvben, amely ugyancsak megtalálható a gyűjteményben, digitális formában pedig elérhető a világhálón a Goethezeitportal honlapján.

szöveg: Ongjerth Hanna
Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Piliscsaba
 
 
Goethe sajátkezű feljegyzése a Kobes-malomról (K115/5)

Így kezdődik Goethe Az Eger melletti Kammerberg című tanulmánya:

A Kammerbühl (domb), másként Kammerberg nevét az egyik szomszédos erdőségről és egy ottani, néhány házból álló kis településről kapta, melyek mindegyikét Kammernek hívják. Körülbelül fél óra múltán tárul elénk a Franzenbrunntól Eger felé tartó út jobb oldalán. Könnyen felismerni a tetején található apró, nyitott nyári lakról. Különlegességét az őt alkotó vulkáni anyagoknak köszönheti. Kérdés ugyan, hogy ezek vulkáni vagy álvulkáni kőzetek-e; ám álljunk bármely fél pártján is, esetünk a különleges körülményekből adódóan számos problémát felvet.

Szívesen illusztrálnánk mondandónkat egy darab rézzel és támasztanánk alá egy egész (kőzet)gyűjteménnyel. Mert jóllehet sok minden szavakkal kiválóan leírható, természeti dolgok esetén mégis helyénvalóbb magát a dolgot vagy egy róla készült képet magunk elé helyezni, hiszen segítségükkel gyorsabban megérthető, miről is van szó. Mivel azonban ebben az esetben egyikre sincs lehetőségünk, nem tehetek mást, semmint hogy mindezt e tanulmányban tegyem közzé.

Johann Wolfgang von Goethe: Az Eger melletti Kammerberg. In: Taschenbuch für die gesammte Mineralogie mit Hinsicht auf die neuesten Entdeckungen von Karl Caesar Ritter von Leonhard. 3. évf. (1809), 3.o. (MTAK 397.132)

Kobes-malom

Goethe az itt olvasható autográfban a következőképpen írja le a Kammerberg közelében található Kobes-malmot: 

A Kobes-malom a Rohlau nevű bővizű, halászkunyhók tövében futó patak mellett áll, egy kies völgy felső részében. A malom fölötti domb bazaltból van, nagyrészt kisebb-nagyobb golyókból. Akadnak azonban kisebb oszlopformájú képződmények is, tömörek és málladozók egyaránt. Ez utóbbiak többrétűek, és a mállott részeknél héjszerűen épülnek fel, úgyhogy a héjak pereme befelé egyre tompábban bukkan elő, mígnem a közepük golyó alakú. Effélék a környéken már nem találhatók; ásatások talán majd felszínre hoznak egyet-egyet. A felszínen pedig golyó vagy tojás alakú testek látszanak, a rájuk mért kalapácsütés mutatja héjas felépítésüket. Nem helytelenül hívják őket pszeudo-aetitnek, mert a valódi saskövek* szintugyanúgy golyókba foglalt golyókból állnak. A Kobes-domb bazaltcsoportozata alighanem kőszénrétegeken állt, melyek kigyulladhattak, és egy olyasféle nehéz salakot hoztak létre, mely első pillantásra megkülönböztethető minden vulkanikus és pszeudovulkanikus képződménytől.

Az említett képződmények a jelen gyűjteményben
a következőképpen vannak elrendezve.
Pszeudo-aetitek üreges és kitöltött belsővel.
Oszlopformájú, tömör bazalt.
Szintén bazalt, golyóformájú.
Nehéz salakdarabok jellegzetes, kása és féreg formán
megdermedt felülettel.
További hasonló darabok.
Porózus salak, eredeti felület nélkül.

1819. szeptember 12.

Gustav Schueler megjegyzése

 Goethe kézírása.
 Gustav Schueler
 Jena, 1841.

fordította: Márton László
*Az aetit. a néphit szerint sasfészkekben keletkezik, innét a neve. – A ford.

Saskő (aetit), konkréció, rendesen barna agyagvasércből kerek alakkal és héjas szerkezettel, belül laza, többnyire valamiféle maggal, mely megrázva csörömpöl. A régiek igen nagyra tartották.

K 115/5 (Heller: Kéziratok, a/3.) (GOETHE, JOHANN WOLFGANG]: “Kobes-Mühle”. [Földrajzi leírás]. C[arls]b[ad], 1819. szept. 12. Autogr. [?] 1 db. 2 fal. Rajta Gustav Schueler, a kéziratra vonatkozó igazoló sorai. Jena, 1841. W. A.: II/ 13. 373. p.