Elischer Boldizsár 1818-ban született a felvidéki Eperjesen (ma Prešov/Szlovákia). Magyarországi német polgári család sarjaként különös tisztelettel viseltetett Goethe és kora iránt.

Az egyre tehetősebb ifjú ügyvéd egyszerre követte a családi hagyományt és korának divatos Goethe-kultuszát, amikor az 1850-es évek közepén ereklyék gyűjtésébe kezdett. Utazásai során rendszeresen vásárolt Goethével kapcsolatba hozható anyagokat: kéziratot, levelet, árnyrajzot, Goethétől és kortársaitól származó rajzot, poharat, érmét, ásványt, szobrot és könyvet, az utóbbiak esetében számos első kiadást. Járt Lipcsében, Franciaországban és Angliában, többször volt Szászországban, évente megfordult Karlsbad és Marienbad fürdőiben – valamennyi útjáról szép számú Goethe-relikviával tért haza. S bár tevékenysége nem volt teljesen mentes a dilettantizmustól, egyedülálló gyűjteményének eképp felhalmozott darabjai idővel a Goethe-filológia gazdag forrásaivá váltak.

Gyűjteménye, melyet végrendeletében unokaöccsére, Dr. Elischer Gyula radiológus orvosra hagyományozott, 1895-re már több mint 4000 darabot számlált. Az unokaöccs a megörökölt kollekciót a Magyar Tudományos Akadémiának adományozta. Az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, Wlassics Gyulához írt levele, illetve utóbbinak az MTA elnökéhez intézett írása (mindkettő 1895 júniusából) részletekbe menően tájékoztat az adományozás aktusáról.

A Goethe-szoba 1900 körül, képeslap. Erdélyi Mór, cs. és kir. udv. fényképész felvétele (MS 5072/38)

A magyarországi millenniumi ünnepségek évében pedig, 1896. május 31-én az MTA épületében megnyílt a nagyközönség által is látogatható Goethe-szoba. Az ereklyéket a kiállítás fennállásának 48 esztendeje alatt évente 1500-3000 látogató tekintette meg, az 1896 és 1945 között vezetett vendégkönyv tanúsága szerint a világ legkülönbözőbb részeiről.

1895. március 25-én, Elischer Boldizsár halálának napján aligha sejtették a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tagjai, hogy milyen fontos szerep jut majd az intézmény történetében az ügyvéd örökségének. Alig egy évvel később ebből az örökségből nyílt meg az Akadémia épületében a Goethe-szoba, a világ negyedik legnagyobb privát gyűjtésű Goethe-gyűjteménye.

Dr. Elischer Gyula ajándékozó levele

Nagyméltóságú Miniszter Úr!
Nagybátyám, Elischer Boldizsár úr, folyó évi márczius hó 25én elhalálozván, végrendeletében reám hagyta a tőle több mint 40 éven át kiváló szakértelemmel és valódi odaadással összeállított Goethe gyűjteményt, azzal a megbízással, hogy az ő szelleméhez és utasításai értelmében tetszésem szerint rendelkezzem vele.

Ez utasítások egy része saját kezűleg írt végrendeletében van kifejtve, más része pedig azon szóbelileg adott megbízásokon alapszik, melyekre végrendeletében hivatkozik is.

A gyűjteménynek, a mely szerény kezdetből nehány Goethe-kiadásból indult ki, most következő a tartalma:

  1. Mintegy 40 kézirat, autogramm és jegyzetke, mindanynyi Goethe saját keze irásával.
  2. Egy kézirat autogramm gyűjtemény, a weimari udvari és költői körből, vonatkozással Goethe-re (96. szám mintegy 123 d[a]rabbal) köztük Schiller, Wieland, Herder, Amália főherczegnő, Carl August n[agy]h[erceg] stb. levelei.
  3. Goethe arczképek (180 db.) és kortársainak aczképgyűjteménye, mintegy 115 cartonon, egy portefeuilleben. |
  4. Goethe-érmek gyűjteménye. (20 db. tokban)
  5. Könyvtár: ebben Goethe műveinek valamennyi összkiadása (18 féle mintegy 250 kötet); körülbelől 70 db. első kiadás; mintegy 2000 szám alatt Goethe-re vonatkozó művek, iratok, commentárok, értekezések; mintegy 500 szám alatt Goethe-re vonatkozó folyóiratbeli-, és kivágott újságczikkek; mintegy 50 dísz- és illustrált kiadás Goethe műveiből.
  6. Egyes réz- és aczélmetszetek, a Kaulbach-féle nagy-folio alakú Goethe-Galleria teljes példánya, Goethe arczképek photografiái hasonmásokan (20 db.) részben arany rámákban.
  7. Zeneművek, Goethe szövegekkel, mintegy 782 szám 376 kötet és füzetben.
  8. A carlsbadi ásványgyűjtemény.
  9. Nehány Goethe-szobor és medaillon, gypszöntésben.
  10. Nehány Goethe-ereklye.

Boldogult nagybátyám szándékainak megfelelve, kijelentem, hogy én e gyűjteményt semmi szín alatt el nem adom, feltéve, hogy szeretett hazámnak szolgálatos lehetek vele. Kész vagyok azonban e gyűjteményt (a X. pont alatt említett ereklyék kivételével, a melyek kell, hogy családi tulajdonul maradjanak) Magyarország kulturalis feladatokkal foglalkozó közintézetei egyikének a következő feltételek mellett egészében és osztatlanul, – kívánságra időközönként | az ereklyéket is kölcsönképen átengedni. Kívánom, hogy:

  1. A gyűjtemény egy külön álló zárt helyiségben, a czélnak megfelelőleg helyeztessék el, s örök időkre a nevet viselje: „Goethe-szoba. Elischer Boldizsár és Dr. Elischer Gyula alapítványa.” E helyiségben a tartózkodás kellemes, tanulmányozásra kényelmes, fűtésről s íróeszközökről mindig gondoskodva legyen benne.
  2. A gyűjtemény épségben maradása, gondozása és megőrzése, szakértői felügyelet mellett teljesen biztosíttassék, az érdekesebb darabok üveges tartókba helyeztessenek és a helyiségből a gyűjtemény bármely kicsiny darabjának elvitele vagy kikölcsönzése szigorúan tiltva legyen. –
  3. A gyűjtemény használhatósága érdekében készíttessék: a) egy pontos szakszerű katalógus, b) egy másik katalógus a közönség számára; c) tartassék a gyűjtemény bizonyos napokban és órákban kellő felügyelet mellett nyitva a közönség számára; d) bizonyos feltételek s ellenőrzés mellett legyen hozzáférhető más időközökben is megtekintés vagy tanulmányozás czéljából.
  4. A felügyeletért az illető közintézet felelősséget vállal s a felállítást, berendezést és hozzájuthatást illetőleg nekem, mint alapítónak jogot ád az ellenőrzés gyakorlására.
  5. A gyűjtemény továbbra is gyarapítattni fog; kizárólag Goethe-re vonatkozó ereklyék és munkák szerzése által. E czélra 2000 frtnyi, azaz: kétezer frintnyi alapítványt teszek az illető közintézetnél, és ez összeg kamatainak mire fordítása ellenőrzésem | mellett, illetőleg hozzájárulásommal fog meghatároztatni.
  6. Az illető közintézet elkészítteti egy jelesebb hazai művészünkkel Elischer Boldizsár olajfestésű arczképét s a Goethe-szobában emlékül kifüggeszteti.
  7. A gyűjtemény folyó év július 15ig át fog vétetni s mindjárt a végleges helyiségben helyeztetik el.

Nagyméltóságú Miniszter Úr! Kegyelmes Uram! A föntebbiekben előadtam feltételeimet, a melyek mellett kész volnék hazám valamelyik kulturalis közintézetének Goethe gyűjteményemet átengedni. Miután pedig teljesen meg vagyok győződve, hogy e gyűjtemény elhelyézésére, megőrzésére, rendben tartására és a nagy közönségnek hozzáférhetővé tételére megfelelőbb és alkalmasabb közintézetünk nincs, mint a Magyar Tudományos Akadémia, bátorkodom Excellentiádhoz azon tiszteletteljes kérelmet intézni, méltóztassék engem kegyesen értesíteni, hajlandó lenne-e feltételeim elfogadása mellett a gyűjteményt tőlem elfogadni, s azt a Magyar Tudományos Akademiának tulajdonába átadni; mely esetben kötelezem magamat a fentnevezett gyűjteményt az Akademia könyvtárának és a 2000 frtnyi alapítványomat az Akademia pénztárába közvetlenül beszolgáltatni.

Kegyes válaszát kérve, maradtam hódoló tisztelettel Excellentiádnak
Budapest, 1895. június hó 10én
alázatos szolgája:
Dr. Elischer Gyula s.k.

betűhű átirat: Simon-Szabó Ágnes

Dr. Elischer Gyula ajándékozó levele 1895. június 10-i keltezéssel (K121/30)

Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter levele Eötvös Lorándnak, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének

Nagyméltóságú Báró és Elnök Úr!

Dr. Elischer Gyula egyetemi magántanár, közkórházi főorvos a nagybátyjától, néhai Elischer Boldizsártól örökölt Goethe-gyüjteményt, melynek gyarapítására maga is 2000 frtnyi alapitványt kíván letenni, bizonyos feltételeknek kikötése mellett, azzal a kéréssel ajánlotta fel nekem, hogy azt Magyarország kulturális feladatokkal foglalkozó közintézetei egyikének tulajdonába adjam át; de a leghatározottabban kijelentette előttem élő szóval is, hogy ajánlatát abban a meghatározott tudatban és azzal a kéréssel teszi, hogy a M. Tud. Akademiát fogom feltételeinek elfogadására felszólitani, mert nézete szerint ennek a gyűjteménynek elhelyezésére, megőrzésére, rendbentartására és a nagy közönségnek hozzáférhetővé tételére a M. Tudományos Akademiánál alkalmasabb s megfelelőbb közintézetünk nincsen; miért is az által kikötött feltételeknek elfogadása esetén készséggel kötelezi magát arra, hogy ezt a gyűjteményt és 2000 frtos alapitványát az Akademiának közvetlenül beszolgáltatná.

Nagyméltóságú Báró Eötvös Lóránd úrnak, a magyar tudományos Akademia elnökének.

Előttem csak egy czél lebegett az t.i., hogy az értékes gyüjteményt Magyarország számára megtarthassam és igy a legnagyobb készséggel fogadtam el a közvetítést az ajánlatot tevő és az Akademia között, hisz tulajdonkép[p]en az ajánlatot tevő engem csak erre kért fel.

Van szerencsém ennél fogva dr. Elischer Gyula ajánlatát visszavárólag Nagyméltóságodnak % [melléklet] alatt azzal a kéréssel megküldeni, méltóztatnék engem a felől tájékoztatni, vajjon a M. T. Akademia a szóban forgó gyűjteményt és alapitványt elfogadni, illetőleg az ahhoz kötött feltételeket elvállalni hajlandó volna-e?

Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletem őszinte megnyilvánítását.

Budapest 1895 junius 16-án
Wlassics

betűhű átirat: Simon-Szabó Ágnes
Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter levele Eötvös Lorándnak, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének 1895. június 16-i keltezéssel (K121/32)